Építészet Hónapja 2011 - Díjátadó

Építészet Hónapja 2011 -
Salgótarján, A Nógrád Megyei Építész Kamara díjátadó ünnepsége és a díjazott munkák kiállításának megtekintése

Tisztelt Hölgyek és Urak!
Kedves vendégeink!
Kedves Kollégák!

A Nógrád Megyei Építész Kamara elnökeként, a kamara Elnöksége nevében nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a mai ünnepélyes alkalomból.

Engedjék meg, hogy először néhány szóban az építész kamaráról szóljak. Kamaránk 1997-ben alakult, alapvetően azzal a feladattal, hogy az építészeket összefogva, tevékenységüket segítve és szabályozva alakítsa az építészeti szakmai munkát. Ez kezdetben elsősorban a szakmai jogosultsági engedélyek megadását jelentette, de már a kezdetektől törekedtünk arra, hogy a tagjainkat illetve tagjaink tevékenyégét minél szélesebb körben ismertessük meg.

Meg kell mondanom, ez egyáltalán nem könnyű feladat, mert a mostani nehéz gazdasági helyzetünkben az építés és az építészet nincs igazán a társadalmi érdeklődés homlokterében. Ez pedig nem csak általában az építés-építészet gondja, hanem a szakmájukból megélni akaró tervező építészeké is. Hiszen már nincsenek nagy állami tervező vállalatok, ki-ki magában egyedül, esetleg kis csoportokban dolgozik, és jó eset ha van is munkája.

Az „építészet hónapja” október havi rendezvénysorozata igazán kiváló alkalom az építészi tevékenység a szakma széleskörű megismertetésre. Ezt a lehetőséget megragadva van alkalmunk beszélni egymással is, épületekről, gondokról és örömökről. Nekünk is ritka alkalom, hogy találkozunk egymással, hiszen a napi munka illetve a munka után járás a teljes időnket lefoglalja.

Azért is jó alkalom az építészet hónapja, mert apropót teremt előadások, és a tagjaink munkáit bemutató kiállítások rendezésére, amit a szakmai közönségen túl elsősorban a nagyközönségnek szánunk.

Október elsején, a zene világnapján volt a rendezvény-sorozatunk megnyitó ünnepsége Balassagyarmaton. A megnyitó előadásában a kamaránk alelnöke, Kovács Gábor kollégánk kicsit tréfásan utalt a zene és az építészet mint a megfagyott zene kapcsolatára. Én erről most nem beszélek, hanem most hallgassuk meg a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulóinak műsorát.

nmek_kd_20111004_00.jpgnmek_kd_20111004_03.jpgnmek_kd_20111004_04.jpgnmek_kd_20111004_05.jpg

A műsor után beszéljünk a szakmáról, illetve ma – kivételesen – róluk, építészekről.

De előtte, az építészekről beszélve emlékezzünk meg arról az építészről, aki a magyarországi és a nemzetközi építészetre és építészeire – bevallják, vagy tagadják – nagy hatással volt. Gondoljunk egy kicsit Makovecz Imrére, aki néhány napja távozott el közülünk.


A Nógrád Megyei Építész Kamara Elnöksége már megalakulásakor gondolt arra, hogy valamilyen formában elismerje a színvonalas terveket és a megvalósult épületeket. Az Elnökségünk immár 10 éve adományozza az „Év építésze” kitüntető címet az arra pályázó és arra érdemes tagjának. Ha úgy ítéljük meg, hogy nem pusztán egy épület, hanem több év, vagy évtized munkáját kell értékelnünk, akkor „Életműdíjat” ítélünk oda.

Egészen az elmúlt évig, az év elején, a Mérnökbálon adtuk át az Év Építésze díjat, de tavaly technikai okokból ez nem sikerült. Akkor az Építészet hónapja nyitórendezvényén történt meg a díj átadása, és úgy ítéltük meg, hogy ez – kiállítással egybekötve – kedvezőbb, a nyilvánosság nagyobb figyelmét eredményezi. Így van ez most is.

Még egy változás: a díj egy érem formáját öltötte, melynek alkotója Molnár Péter szobrászművész.

Következzék a díjak átadása.

A Celldömölki Városháza épületének színvonalas építészeti kialakításáért Guzmics Györgynek a Nógrád Megyei Építész Kamara Elnöksége „Év Építésze 2011” díjat adományozza.

Guzmics György 1976-ban védte meg diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az egyetem után a Nógrád Megyei Tanács Tervező Irodájánál, majd a Nógrádterv Kft.-nél helyezkedett el, ahol mind a mai napig vezető építészként dolgozik. Az elmúlt időszak alatt számos épületet tervezett, melyek a megye városaiban és falvaiban állnak.

Az elmúlt években közvetlen környezetünkben is több épülete valósult meg, mint az Uzoni Péter Gimnázium és Általános Iskola, a Galgagutai katolikus templom, a balassagyarmati 12 férőhelyes lakóotthon, a maconkai és a tari ravatalozó, és a Baglyasaljai 150 férőhelyes Szociális Otthon valamint számos családi ház. Ezeknek egy része látható a kiállított tablókon is.

A kamara elnöksége által kiírt pályázatra a Celldömölki Városháza a tervével és épületével pályázott, amit 2008 őszétől és 2009 nyaráig tervezett, és 2010. augsztusáig meg is építették.

A városháza Celldömölk városközpontjában – a barokk Kegytemplom és Kálvária épület szomszédságában nagyméretű fákkal sűrűn benőtt parkban áll. Az épület a barokk városközpont keleti oldalának térfalát adja, kitüntetett helyzetét a kisvárosi jelleget megőrző tömegformálással hangsúlyozza.

A városháza főbejárata a főtérről nyílik és kétszintes előcsarnok fogadja az érkezőket. Az előcsarnokból közelíthető meg az északi épületszárnyban elhelyezett nagybelmagasságú rendezvényterem, a nagytárgyaló és az ezekhez kapcsolódó vizesblokk. Ez az elrendezés biztosítja, hogy nagy rendezvények esetén az előcsarnok egyben a nagyszámú közönséget is be tudja fogadni. Az előcsarnok folytatásában, ami az irodaszárnyhoz vezet, kétszintes, galériás ügyfélváró található, mely a belső udvar felé üvegfallal tekint.

A főbejárati előcsarnokhoz dél felől árkáddal csatlakozik a zöldfelületet adó belső kert, mely körül „U” alakban az irodákat rejtő tömb helyezkedik el. A földszinten nagyobb, az emeleten kisebb ügyfélforgalmú osztályok és a vezetői irodák helyezkednek el. A belső udvar kedvező klímát kínál, és megnyugtató látványt nyújt a várakozó ügyfeleknek és hivatalnokoknak egyaránt.

A városházák klasszikus tartozéka, az emeleti erkély itt is megtalálható, a vezetői irodák előtt, a barokk városközpont felé loggia tekint.

Az épület formálásában érvényesült az építész már stílusjegynek tekinthető tömegformálási logikája: az aszimmetrikus nyeregtetővel lezárt épületszárnyak a kontúr mentén ereszkedő ereszvonalat képeznek, a térre visszaérkezve mintegy zárt tornyot formálnak. Az egyszerű tömeg és a homlokzatképzés természetes anyaghasználata, harmonikus megjelenést mutat, amit világos színű travertin a szürke cserépfedés, és a szürke nyílászárók kontrasztja határoz meg.

A belső terek kialakításánál szintén kevés anyag felhasználására törekedve – fehér falak és álmennyezetek, barnásszürke kőporcelán padló és tömör, tölgyszínű ajtólapok – visszafogottan elegáns terek jöttek létre.

A tervezésben közreműködtek: Menyhárt Gergő; M. Guzmics Annamária; Guzmics-Kiss Andrea; Fenes Tamás építészek, Guzmics Gyula statikus tervező, Zsédely Sándor épületgépész tervező, Bodócs Péter elektromos tervező. Az épület generálkivitelezője a SWIETELSKY Vasúttechnika Kft.

És, hogy milyen jól döntött a kamaránk elnöksége, Guzmics György tegnap az Építészek Házában a „celldömölki Városháza” tervezésért átvehette a Belügyminiszter által adományozott „Pro Architectúra” díjat.


Az építésben, építészeti oktatásban, építési-szakmai ismeretterjesztésben és építészeti tervezésben végzett, több évtizedes színvonalas tevékenységéért a Nógrád Megyei Építész Kamara Elnöksége Luda László okleveles és aranydiplomás építészmérnöknek Életműdíjat adományoz.

Luda László 1933-ban született Ecséden. Itt végezte el az elemi iskolát, majd sikeres felvételi versenyvizsga után a hatvani Klebesberg Kúnó gimnáziumban folytatta tanulmányait. A második világháború utáni nehéz időkben számos viszontagság után 1952-ben érettségizett.

Festőnek vagy színésznek készült – és ahogy ő mondta – nem volt bátorsága olyan foglalkozást választani-vállalni, amit csak egyedül formál az ember, és ezért a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karára iratkozott be. Az 1956. október 23-i felvonulás után számos kalandos történet részese volt.

1957 tavaszán, az egyetem 9. szemeszterében Salgótarjánba vezényelték, az akkori állami építőipari vállalathoz.

1957 tavaszán idegenként érkezni valahová, furcsa érzés lehetett. A kezdeti bizalmatlanságot aztán hamar felváltotta az érdeklődés, és a fiatal építészmérnököt, aki 1957-ben védet meg diplomáját, befogadta a vállalati közösség.

Végigjárta a kivitelezésben szokásos szamárlétrát, volt művezető, építésvezető, főépítésvezető, majd a vállalati központban a termelési főosztály vezetője, nagyjából 2000 ember munkájának szervezője. A megye szinte valamennyi falujában és városában épített valamit, legtöbbet Salgótarjánban, hiszen a város intenzív építési periódusa éppen a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek második feléig tartott. Nem túlzás azt állítani, hogy lakóháztól rakétakilövőig – a szó szoros értelmében! – mindenféle épületet volt szerencséje építeni.

A kivitelezési munka mellett hétvégenként tanára lett 1960-tól a Salgótarjánban indult Ybl technikum kihelyezett osztályának – ami akkor a mai Kodály Zoltán iskolában volt - majd óraadó tanárként az építőipari technikumban, és az utód szakközépiskolában hosszú-hosszú ideig tanított.

A tanítás a szakmai figyelmét a fejlesztések felé fordította, és a vállalati fejlesztéseket – főként az akkor megindult építőipari gépesítés – is irányította.

A szakmai közéletet a nyolcvanas évekig – természetesen – a nagy építőipari vállalatok mérnökei, technikusai uralták és irányították. Luda László így az Építőipari Tudományos Egyesületben is vezető szerepet kapott. A szakmai közéleti munkájáért 1984-ben az Építőipari Tudományos Egyesület által adományozott „Alpár Ignác” éremmel tüntették ki.

Az építés és tanítás mellett egyre több időt szánt tervezésre is. Először a Pécskő utcai sorházakat tervezte át a saját és építőtársai igénye szerint, ahol ma is lakik. Ez a munka bizonyos népszerűséget is szerzett számára és ezt egyre több tervezési feladat követte.

Az 1990-es évek az építőiparban és az építész szakmában gyökeres fordulatot hoztak. Gyakorlatilag felszámolták a kivitelező vállalatokat, és a tervező szervezetek részben munka nélkül maradva átalakultak. A bányai tervező osztály megszűnése után Luda Lászlót a „Palóc Mérnökiroda” foglalkoztatta. Számos tervet készített a „KIVANISZ” társaság szervezetében, majd az utóbbi 10-15 évben a Quadrát Mérnökiroda keretében végez építészeti tervezést.

Azokat az épületeket, melyek építésében közreműködött, nem is próbálom számba venni és itt felsorolni. Az építészként tervezett munkáinak szintén nagy a száma, ezek közül – vállalva sok-sok kihagyását – csak a fontosabbakat, vagy érdekesebbeket sorolom föl:

  • Salgótarján NAÉV tanműhely,
  • Bercel 8 tantermes iskola,
  • Adács, Atkár, Karácsond, és még számos községben tornaterem,
  • Etes és Mátranovák ravatalozó,
  • Szentkút a Lourdi oltár és barlang felújítása,
  • Balassagyarmat orgonaterem egy lakóház tetőterében,
  • Bátonyterenye pártirodából Szent Antal kápolna,
  • Szirák 4 tantermes iskolabővítés
  • Érsekvadkert óvoda és iskolabővítés,
  • Nagykeresztúr Mezőgazdasági géptároló telephely,
  • Etes általános iskola és polgármesteri hivatal
  • Salgótarján Kodály Iskola bővítés-felújítása,
  • Cered általános iskola bővítés-felújítása,
  • Valamint számos lakóépület, családi ház,
stb. stb.
És valóban igen lerövidítettük a listát.

Hogy milyen Luda László építész építészete? Sokrétű, funkcionalista és alkalmazkodó. Kacsingat a poszt-modern irányzatokra, de inkább a hagyományos formavilág az igazi terepe. Ez a mozgalmas, festői világ mutatkozik meg családi házak tervein, és az utóbbi években készült iskolabővítésekben is. A Kodály iskola felújítása-bővítése – kötöttségei ellenére – tiszta és világos funkcionális egységet alkot. Az új funkciók beillesztése, az épület tömegének és homlokzatának egységes kezelése, geometrikus rendje a funkcionális oldalt erősíti, míg a belső felületkezelések, a szokatlan színösszeállítás könnyed és vidám hangulatot árasztva a romantikus-festői oldalt mutatja meg.

Az építész nem állt be a divatos trendek egyikébe sem. Nincsenek kemény tömegek, de a változatosan formált tetők barátságossá teszik épületeit. Megmutatkozik, hogy az építész valamikor festőnek készült, rajzos hajlamát az épületei hordozzák. Ritkaság, hogy ma valaki „kézzel” rajzoljon perspektivikus tömegvázlatokat, homlokzati képeket. Luda László még így tervez, látható a tablókon, hogy tömegvázlatai akár grafikák is lehetnének.

nmek_kd_20111004_06.jpgnmek_kd_20111004_07.jpgnmek_kd_20111004_08.jpgnmek_kd_20111004_09.jpgnmek_kd_20111004_10.jpgnmek_kd_20111004_11.jpgnmek_kd_20111004_12.jpgnmek_kd_20111004_13.jpgnmek_kd_20111004_14.jpgnmek_kd_20111004_15.jpg

A mai nap folyamán az Észak-magyarországi Állami Főépítész – Bernáth Mihály – felhívott és kérte adjam át az Ő gratulációját is, így az Ö nevében is gratulálok a díjazottaknak.

 

Ma a kiállításunk két építész munkáit mutatja be, egyik viszonylag rövid periódus munkáit hozta, a másik viszont öt évtizedet fog át, amit persze meglehetősen nehéz néhány tablón ábrázolni. Kérem, tekintsék meg a kiállított épületeket és egy életművet bemutatni igyekvő képeket. Minden bizonnyal találnak ismerősöket, esetleg saját magukat is felismerik.

Köszöntsük a díjazottakat – ahogyan illik – egy korty pezsgővel.

 
Kenyeres István
a NMÉK elnöke

nmek_kd_20111004_16.jpgnmek_kd_20111004_17.jpgnmek_kd_20111004_18.jpgnmek_kd_20111004_19.jpgnmek_kd_20111004_20.jpgnmek_kd_20111004_21.jpgnmek_kd_20111004_22.jpg
comments powered by Disqus
Joomla SEF URLs by Artio